Bocs a helyesírási hibákért!

Érdekes 4 év után elolvasni a bejegyzéseket.

Érdekes módon visszasírom azokat az éveket. Ha belegondolok, milyenek voltak a 16-20-as éveim néha még én is meglepődök. Jó volt (látszólag) nem törődni semmivel,csak élvezni az életet. Persze ez így nem igaz, a faszomat .. ...írom tovább, a fogalmazás azóta se lett az erősségem.
Jó volt a középsuli. Persze akkor "utáltam". Utáltuk. Sóvárogva gondoltunk az egyetemre, a szabadságról fantáziáltunk, meg mérhetetlen mennyiségű jókedvről és szabadságról, szabadságról, és zenekarról és a faszom se tudja miről. Szabadságról. Azt se tudtuk mi az, basszameg. Még most se tudom.

Jó volt új embereket megismerni, és jó volt régi embereket újra megismerni, és jó volt az, ahogy felépítettük egymást, és hogy felépítettünk egy olyan társaságot, és ezen belül olyan kapcsolatokat,amivel az emberek nagyon nagyon nagyon nagy része nem hogy nem rendelkezik, de nem is tudja hogy lehetségesek egyáltalán. Amik (szerintem) soha se szakadnak széjjel. De persze biztos lesz olyan, ami szét fog.

Igazából azt akarom kihozni az egészből, hogy a kurva anyját az időnek.
Legalábbis, most per pillanat így érzem.
Mennyivel könnyebb volt, basszameg. Semmi más dolgunk nem volt, csak beülni a kurva órára. Persze hogy nem tetszett. De vissza gondolva (annak a tudatában, hogy mennyit szopunk most az egyetemmel, és azzal a tudattal hogy mostmár tényleg kezdeni kéne valamit az életünkkel (és biztos vagyok benne, hogy a legtöbbünknek még mindig kurvára foggalma sincsen róla, hogy igazából mit is) kurva könnyű volt. Szabadabbak voltunk, baszki.
Igazából nem sok minden változott. Ugyan úgy várjuk már hétfőn a hétvégét, hogy együtt lehessünk, és röhögjünk. Akármin. Sör és cigaretta. Megpróbálunk szarni ugyan úgy mindenre, de nem tudunk. És nem is tehetjük. Az is lehet, hogy most csak a saját magam nevében beszélek. De szerintem nem így van. Remélem, hogy nem.
Nem tudok már nyár végén röhögve belegázolni a Hempével és az Ozzyval a szökőkútba a főtéren, úton a pogo park felé. És nem csak azért mert a Hempe kurvára meghalt (gratulálok) hanem valami másért.
Tessék megnyugodni, nem váltam még fideszes szülővé, de ettől még zavaró. Vagy inkább érdekes.

Visszaolvasva milyen primitívnek tünhet ez egy másik, akármilyen embernek. (Szia T*** E*****!)  Az olyan emberek, akik nem vitték haza egymást részegen, megmentve a másikat a nagy esélyű hipotermiától. Akik nem hulla csendben hallgatják végig Yoda monológját, és utána ordítanak mint a sakál. Boldogan. Akik nem tudják, milyen érzés, amikor összenéztek, és nem kell megszólalnotok, mert pontosan tudjátok mit gondol a másik, legyen az egy vastelepen, egy rendőrségi folyosón, egy koncerten, vagy érettségi közben vagy kurvára akárhol.
Az olyan emberek, akik az életre egy leküzdendő akadályként tekintenek. Az ilyen embereket nem érdeklem.
Az ilyen emberek nem érdekelnek. Igazából az ilyen embereknek a jó kurva anyját.

Érdekes az is hogy 1 hét leforgása alatt megszakítottam egy olyan kapcsolatot, ami meghatározta azokat az éveimet. Soha nem gondoltam volna, hogy én leszek az aki megteszi. Érdekes az is, hogy  még mindig képes vagyok izzadságtól átázva felriadni róla szóló rémálmokból.Érdekes, hogy mennyire el tudja baszni az ember agyát a szerelem. Boldogító viszont a tudat, hogy az ilyesfajta dolgok azóta exponenciálisan csökkenő tendenciát mutatnak. Ezt a mondatot most tényleg leírtam? Kuvaélet.

Nem tudom miért írtam ezt az egészet.

Talán azért, hogy 4 év múlva megint vissza nézzek ide, és röhögjek magamon. Vagy sírjak. Vagy ugyan azt csináljam, amit most is tettem, miután elolvastam a blogot, ami felhozott pár emléket azok mellé, amikre mostanában amúgy is annyit gondoltam:

Hümmögés, sóhajtás, escape.