1848 Március 15.

Egy fiatal férfi sétál felfelé a Nemzeti Múzeum lépcsőin,izgatott,a szíve tele eltökéltséggel és tettvággyal.Petőfi Sándornak hívják.Felér a lépcső tetejére,megfordul, és emberek ezreit látja,kik zászlót lengetve állnak alatta és csak azt várják h megszólaljon.

És szavalni kezd:

Talpra magyar!!!

2008 Március 15

Hí' a haza!-szavalja az elsős gimmnazista kislány,vöröslő arcal.Idegesen néz a "szinpad"  előtt unott pofával ülő és álló tanárokra és fiatalokra.Arcán a tipikus "mért pont nekem kell ezt csinálnom" kifejezés.

Én is ott ülök az második sorban.Nem a szinpadot nézem,inkább a közönséget figyelem.Senkit sem érdekel.Az ég világon.Aki nem csak bambán hallgatja a már annyiszor halott tetteket,idézeteket és dátumokat, az beszélget vagy röhög a mellete ülőkkel.És ez nem csak a gyerekekre igaz.

Mindez lesüt az "ünnepély" megvalósitásáról is. Hatalmas tornaterem egyik végén kis szinpad,3 mikrofon és hátul egy tábla amin egy összerongyolódott hatalmas kokárda lóg. Ennyi.Szinte látom magam előtt,ahogy a tanáriban valaki felteszi a rettegett kérdést: -Figyeljetek,idén ki csinálja a 15-ödikei ünnepséget?
Néma csend.Hullaszag.Mindenki kutat az agyában hogy eddig ki nem volt,most kin van a sor.
-Na majd én!,áll fel sóhajtva egy fiatal tanárnő.

Ezt a hangulatot árasztotta az egész ünnepség.Lehet h csak nekem,lehet h csak szar napom volt.De...azért mégis.
Ez már senkit sem érdekel?
Csak egy berögződött "szertartás" egy naplóbejegyzés amit muszájból kell csinálni?
Csak egy újabb ürügy hogy belémkössenek a tanárok,amiért nem raktam fel kokárdát?

Petőfi sose szavalta el a Nemzeti Dalt a múzeum lépcsőin.A Pilvax kávéházban mondta el költőtársainak,valószinüleg félrészegen.Ez csak egy legenda.Jól hangzik,jól el lehet képzelni,de nem igaz.

Van valami ami viszont valóság.

2008 Március 15.  éjszakája

Egy fiatal férfi fut Budapest éjszakai utcáján.
Egyik kezében zászló,a másikban benzinnel töltött borospalack.
Az arcán piros-fehér csíkos kendő,lábán bakkancs,szemét marja a könnygáz.
Szívében gyűlölet és harag.

Körülötte zűrzavar és káosz,ordítások,szirénahang,hatalmas dörrenések.

-Hazaárulók,hazaárulók!!!!! Üvölti a tömeg mindenhol,vakuk villannak.
Most mindenki látja.Nem csak a több tucat rendőr,akik felé fut.Az egész ország.
Megáll,elővesz egy öngyujtót és meggyújtja a palackot.
Orditva eldobja.Hogy mire gondol miközben ezt csinálja?
Nemtudom.Talán arra hogy milyen jól fog mutatni a TV-ben.Talán már most megbánta,és a menekülésen jár az agya.Talán semmire.
Visszarohan a tömegbe.


Vajon létezik-e olyan hogy Magyarország?
Létezett valaha is?


Miért nem hordok kokárdát?